2017. április 21., péntek

Regények, amiket írtam

7:07
google képek

Mikor is kezdtem el az írást? Szinte máig pontosan emlékszem arra a napra, amikor elmentem barátnőmhöz és nála aludtam. Akkor mutatott egy könyvet, ami üres volt, ugyanis az apukája a helyi nyomdánál dolgozott, így kapott tőle ilyen szöveg nélküli példányt. Megmutatta nekem, és egy történet volt benne, amit barátnőjével közösen írt, még rajzok is voltak benne. Innen jött nekem is az a gondolatom, hogy megpróbálkozok egy regénnyel, ugyanis már akkor, 9 évesen is borzasztóan imádtam olvasni, gondoltam csak nem lehet olyan nehéz írni sem. Tehát kértem tőle egy jó nagy darab, üres könyvet, és amint megkaptam, és lelkiismeretesen haza cipeltem neki is láttam az irkálásnak.
Mai szemmel a szó minden értelmében szörnyű egy történet volt, főleg, hogy teli volt nyomva véres és haláljelenetekkel. Keresztapám mikor többször is megmutattam neki az irományt, vicceskedve mindig megkérdezze, hozzon-e egy lavórt a sok vérnek, és máig, amikor megmutatom neki egy írásom még mindig megkérdezi. :D Visszatérve a történetre, máig nem tudom mit is akartam belőle kihozni. A címe folyton változott, volt az Ördögi Ló, Ördög és egyéb változatai, még egy lófejet is rajzoltam rá, ugyanis a Pony Clubbos korszakom tombolt akkoriban, minden a lovak körül forgott nálam, így nyilván az is szerepelt ebben a csodálatos műben... :D Ezt olyan 11 éves koromig írtam is aztán már én is rosszul voltam a sok vértől, szóval a végtelenbe nyúló katyvaszt abba is hagytam. Aztán nem sokkal később elolvastam a máig legkedvesebb mangámat, a Kamikaze Kaitou Jeanne-t, és ennek hatására belekezdtem egy már sokkal kevésbé véresebb műbe, de ennek se lett kész a befejezése. Őt még számos kisebb alkotás és néhány vers követtem, majd 8- és 9. osztályos koromban megírtam életem első befejezett regényét. És azóta se lett más történetem befejezve. 
Most úgy döntöttem elhozom nektek, mik is ezek a történetek, remélem megnevettet majd benneteket is, úgy mint engem.

Ez az a bizonyos könyv, amiben megírtam a legfurább gyerek-horrort :D
Cím: Ördögi vágta//Ördög
Kelt: 2005-2007 között
Státusz: befejezetlen
Műfaj: regény, fantasy, horror
Elbeszélő: E/3, múlt idő majd hirtelen átvált E/1-re. XD
Kézzel írott oldalak száma: 220
Figyelmeztetés: túlzó véres jelenetek, elvarratlan szálak, kacifántos, követhetetlen cselekmény
Leírás: A történet első pár oldalát régebben, nem is tudom miért, de kiradíroztam. Az egész egy ismeretlen faluban játszódik, egy nagy kertesházban, ahol egy szellemló jelenik meg és egy szellemfiú, majd a főszereplő lány nevelője meghal. Ezt követően a lány és a fiú összebarátkozik, összefognak a ló ellen, a lány látja a múltat, kiderül, hogy a fiú szüleit megölték, a ló megbokrosodva menekül a fiúval, de balesetben meghalnak a ló szelleme mérges a fiúra, de a lány megszelídíti a lovat, mely fizikai testet kap és vele marad, hosszú szenvedés után a lány és a fiú elvá egymástól, kiderül, hogy rokonok. Bejön a képbe újra a lány nevelője, nem halt meg (?) és iskolába jár, lesz 3 új barátja, a főgonosz elakarja pusztítani a lányt, de túléli, mert ő egy régi mágus leszármazottja is, bejön a képbe, hogy előző életükben négyen Kínaiak voltak, Sárkány, Főnix, tengeri Sárkány és Unikornis volt a szellemük, és irányították az elemeket. Egy farkas akarja a főszereplőt megölni, aki emberi alakot is fel tudja venni. 
    Ez a története nagyjából, igazából katyvasz az egész, de ne csak én beszéljek, itt van néhány kép is a történetből:
Egy igen érdekes alaprajz a helyszínről.

Akkoriban mindenhova ilyet készítettem, nagyon szerettem csinálni. XD
És íme, a legviccesebb párbeszéd az egséz történetből, bár inkább nevetséges, de akkor nagyon viccesnek találtam, hogy így egymásnak ugranak a karakterek. 






És az egyik véres jelenet, figyelem, csak saját felelősségre, még én is csak nevetek rajta, hogy milyen gagyi. :D


És ennyit is erről az igen csak furcsa történetről, térjünk is át rögtön a következőkre!


A könyv után ilyen magam által készített lapokra írogattam, ugyanis nem bírtam gépelni, és máig könnyebb kézzel leírni a gondolataimat, mint gép előtt. 
Cím: Szelek útján - Fény egy országban - Első rész
Kelt: 2007-2008
Státusz: Befejezetlen
Műfaj: fantasy
Elbeszélő: E/3. múlt idő
Kézzel írt oldalak száma: 40
Leírás: A történet egy általam kitalált lényekről, a Szifekről szól. Tipikus jellemzője, mint a legtöbb gyerekkori történetemnek az, hogy valamilyen csata adja az előszót, és egy hatalmas nagy pusztítás. A következő fejezetek pedig a csata után játszódnak, amelyben kiderül, hogy a legyőzött főgonosz, kiléte ismeretlen, nincs is annyira legyőzve. Két testvérről szól, akiknek apja hősiesen elesett a harcban, és az ő barátaikról. Tovább nem jutottam, elég nehéz volt ilyesmit megírni, látszik is rajta, hogy nem egy nagy durranás az egész. :D 



Cím: Angyal Tánc ~ Szárnyaljunk a végtelen égbolt felé, találkozzunk a világ végén ~ (A dőlttel szedett mondant a Arina-sama Kamikaze Kaitou Jeanne mangakötetének a címében is szerepel, onnan tetszett meg)
Kelt: 2008-2009
Státusz: Befejezetlen
Műfaj: fantasy
Elbeszélő: E/3 múlt és E/1 jelen
Kézzel írt oldalak száma: 225
Figyelmeztetés: angyalok, halál, vér
Leírás: Kicsit látszik milyen művek voltak rám akkoriban hatással. Egy angyal haldoklik az elején, és épp szemtanúja, ahogy a Bukottak meghódítják szeretett hazáját, majd egykori kedvese, aki szintén Bukott lett megfosztja erejétől és szárnyaitól, majd meghal. Ezt követően Floridába kerülünk, ahol Lilyth épp zűrös családjával indul Olaszországba nyaralni, ahol pedig megment egy angyalt egy bukottól. Így keveredik bele a klisés Bukottak vs. Angyalok háborújába, ahol visszaemlékezésekből kiderül, hogy Lilyth az angyal reikarnációja,és a megmaradt Bukottak bedig a hajdan volt legjobb barátai és a szerelme. Harcok és fordulatok és más események sodorják őt és barátait a felé, hogy legyőzzék a Bukottak vezérét Alexandrát (húha, de félelmetes ez a név!) Szerettem ezt a történetet írni, bár néha teljesen logikátlanná vált, és egyre jobban nem állta meg stabilan a helyét, történeti buktatók tömkelegével van tele, bár gondolkodtam egy teljes átíráson is.
Néhány kép a fejezet címekről:






És néhány részlet:





Ezek voltak tehát a soha be nem fejezett történeteim.


Cím: Az Idő Kapuja
Kelt: 2009-2012
Státusz: Befejezett
Műfaj: fantasy
Elbeszélés: E/3 múlt
Kézzel írt oldalak száma: 478
Gépelt oldalak száma:139
Karakterszám (Szóköz nélkül): 212.107
Figyelmeztetés: Halál, harc
Leírás: Az Idő Kapuja mindig is létezett, mely elválasztotta a sötétséget a fénytől. De egyszer csak kinyitották, és a világra szörnyek özönlöttek. A Kapun meg megindult a visszaszámlálás a világ vége felé. Rosalie egy ügyetlen lány, akivel Sarah és Eric nem találkozik vele. Rosalie különleges képességének köszönhetően bekerül a bázisukra, ahol különböző kalandokba keverednek és hatalmas ellenségekkel harcolnak azért, hogy a Kapu újra rendbe jöjjön. Végül megtörténik az összecsapás a főgonosszal is, miközben árulások és szerelek szövődnek, titkok derülnek ki. Igazából nagyon kis egyszerű történet, néha látszik, hogy teljesen belegabalyodtam a történetbe, de végül sikerült lezárnom. És a vége nekem kifejezetten drámaira és ütősre sikeredett az akkori szememmel nézve. Örülök, hogy be tudtam fejezni, talán egy nap átírom, hogy izgalmasabb és érdekesebb legyen, és hogy egy érett történet szülessen meg rendes karaktervilággal és történettel.


https://theinternationalpassion.com/2014/03/07/the-tricks-and-tips-to-writing/#prettyPhoto/3/

2017. április 7., péntek

Molyos kihívás - 30 Rajz

3:17



A molyon indítottam ez egy rajzos kihívást.
A feladatkén a következő szempontokat adtam meg, melyeket bemásolok a molyos kihívásból amit a a következőre kattintva érhettek el: 


A megadott 30 szempontot ide is bemásolom, hogy könyebben ellenőrizhessem saját magamat is.

A 30 TÉMA PEDIG: 
1.Démon/Youkai 
2. Kedvenc állat 
3. Zene 
4. Rajzfilm hős (anime is lehet) 
5. Fóbiád 
6. Depresszió 
7. Mitológiai lények 
8. Kedvenc film(hős) 
9. Könyv karakter 
10. Kedvenc ország 
11. Mágia 
12. Étel 
13. Víz 
14. Szerelem 
15. Szellem 
16. Játék 
17. Négy évszak 
18. Polip 
19. Természet 
20. Ami leginkább jellemez téged 
21. Amit nem szeretsz 
22. Kívánság 
23. Tervezd meg a kedvenc könyved borítóját 
24. Egy hely, ahova sose akarnál kirándulni 
25. Csillagjegyed 
26. Kedvenc énekesed 
27. Háború 
28. Hold 
29. Kalózok 
30. Szárnyak

Ebben a bejegyzésben lesznek az én rajzaim is, molyos szabályoknak megfelelően nekem is teljesítenem kell a kihívásomat. 
Nem fogok szigorúan a sorrend szerint haladni, remélhetőleg elkészülök velük december 31-ig. :D

1. Démon/Youkai: Egy Kitsune-t választottam ki ide. ^^
Sajnos a dátumot lehagytam 2017. január 20.
2. Kedvenc állat: Farkas ^^
2017.  február 20.

14. Szerelem: Han Solo & Leia ^^
2017 február 12-14.


Kedvenc AMV-im

2:27

Sziasztok! Ahogy gondolkodtam, milyenposztot is hozzak nektek, arra jutottam, hogy megmutatom, mik az én kedvenc amv-im. Elég finnyás vagyok e téren, igazság szerint. XD Szerintem fontos az, hogy jó legyen benne a zene, és passzoljon az animéhez is, legyen valamiféle történet kerete, ne pedig össze-vissza vágják. Ha már a vágásról van szó, szerintem az dobja vagy húzza le az amv-t, nagyon sok olyan van, aminek borzalmas a vágása, és az engem kifejezetten zavarni tud, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen válogatós. :D Szóval akkor jöjjenek is az AMV-k,hogy ne legyen olyan unalmas, hogy "csak" videókat mutogatok, leírom alá a véleményemet is, jó szórakozást hozzá! ^^

1. Salior Moon: We are-Rini & Helios
  video 
Emlékszem mikor még létezett a videoplayer, (fú, de rég is volt! :D) ott találtam meg ezt a videót, és ennek a hatására kedztem nézni a Salior Moont is, annyira megtetszett az egész szerelmi történés ebben, a zenéje meg határozottan elvarázsolt. Szóval ez inkább a gyerekkorom legkedvesebb AMV-je marad, a maga módján, úgyhogy mindíg, amikor nézem, kapok két löket nosztalgia-hullámot. :D

2. Salior Moobn: Moon Dance

video
Hogy szeretetem én a Nightwisht. És hogy megszerettem ezt az AMV-t is, vele együtt. :D Valami nagyon jóra sikerült a vágása, és az ütemezáse is, az egyik legjobb még a maiakkal szemben is, szerintem, mondhatni egy igazi klasszikus. :D

3. Hear the sound

video
Egy újabb gyöngyszem, ami nagyon jól mutatja, hogyan lehet egy nagyon jó AMV-t összehozni rengetek anime segítségével. Nagyon el lett találva a vágás, az átfedés, és a zene is, egy kicsi negatívum annyi, hogy néha túl gyorsak a vágások, és nagyon pörögnek néha a képek, de mind ezek ellenére nagyon jól sikerült ez is, és számos olyan anime is felbukkan benne, amiket nagoyn szeretek.

4. Wolf's Rain - Is there a Hero (Locking up the sun)
video


Az örök, favorit, no1. anime lesz a számomra. Életem legmeghatározóbb története a WR, egyszerűen csodálatos anime, csodálatos mondanivalóva, és a szívfacsaró végével. (EGYHÉN SPOILERES!!) Az AMV pedig a legjobb, amit ebből csináltak, hiszen nem örvend olyan nagy népszerűségnek az az anime, elég kevesen hallottak felőle, de aki rátalál, az sose fogja elfelejteni, legalább is én sosem fofom. Eleve imádom a farkasokat is, úgyhogy egy izagzán fonetikus rajongója vagyon a WR-nek. :D Az AMV, bár néhol elég furcsa és fura, összességében jók az efektek és a vágások is, a zene pedig nagy kedvencem. :D

5. AMV - Pandora
video
Ha bár eléggé fiúknak készült, én is nagyon imádom, valami nagyon hatásvadász és jó a hangulata, a zenéje, a vágása pedig szerintem nagyon profi. Tetszik a kompzíciója, a mondanivalója, és a kis törtéteszerűsége is amit vászonra vitt az alkotója. Igazi ínyencség igazából, ritka az ilyen "merész" és igényes! AMV.

6. Act of Genesis
  video
Na, ilyesmire gondoltam, amikor azt írtam, hogy az a jó AMV, aminek van egy egyedi és keretes története. Ez ennek az élő példája, mert nagyon jól megcsinálták, ahogy több animét egybe gyúrtak, szinte az ember nem is venné észre, hogy más-más animéből faragták össze. Az még jobbat dobaz egészen, hogy ha az ember jól belegondol igagzán mély üzenete is van, nagyon tudatosan megalkotott amv ez, és a zene is fantasztikus hozzá, amit a Tsubasa Chronicle OST-ad neki. 

7. Fairy Tail - It's Called Living 

video
Azok akik imádják az FT-t, mint animét, azok meg fognak ezért a mondatomért kövezni, de én nagyon nem szeretem az animéjének a razolását, mert nagyon elrontották, mind alapjáraton, mind a harcok terén. Mivel legelőször is eleve a mangáját ismertem meg, 2012-ben, a szemem ahhoz szokott, és ott nagyon jó a grafikája. Úgyhogy elég hiteltelen az anime grafikai szempontból, de ez csak az én véleményem, viszont a seiyuuk nagyon sokat dobnak a fantasztukus alakításukkal rajta, ezért is szeretek asmv-t nézni, mert nagyobb hatást ad a videónak is. Ezek közül hoztam el a kedvenc FT-s ASMV-t. :D

8. Naruto Shippuden AMV/ASMV Konan vs. Tobi eng.sub.

video

A Naruto Shippuden-t csak mangában olvastam végig, de folyton nézegettem ASMV-ket a harcjelenetek és a seiyuuk miatt. Konan volt az egyik kedvencem, és bár Tobit nem nagyon bírtam, nagyon szeretem mindezek ellenére ezt a videót, mert nagyon szép a zenéje, jók benne a flash-ek és az efektek is. 


Ennyi lett volna ez a kis bejegyzs, remélem nektek is teszettek az AMV-k. ^^

Megjegyzés: a képek forrása az animeaddits.hu oldala

2017. március 31., péntek

Ne kiálts!

2:49

pinterest.com

Ne kiálts!
Este karmok tépik koronád.
Benyúl szoknyád alá –
és megaláz.
Maradj!
Csöndben maradj!
Tépi lent szűz húsodat,
cibálja szét arcodat!
S te feküdj csak!
Lapulj meg paplan alatt!
Ne szólj, ne beszélj!
Odébb száll az éj!


Ne kiálts!
Mögéd lopóznak –
hátulról megszúrnak.
Állj!
Csak állj!
Szép döfnek odalent!
S te sírsz odabent.
Hátra lépnek, röhögnek.
Arcodba nyálat köpnek.
Nézzétek, nézzétek!
Szólni nem tud, könnyű menet!
Ne szólj, ne beszélj!
Elröpül még az éj!


Ne kiálts!
Szemed hunyd le!
Elméd zárd el!
Elkapnak.
Nyomd el!
Nyomd csak el!
Téged ezer kéz szeletel!
Kit érdekel?! Kit érdekel?!
És elvérzel.
De te nem mész el.
Ne szólj, ne beszélj!
Óh, tart még az éj!


Ne kiálts
Ott hagynak
Ott maradsz
Könnyű vagy
Gyenge vagy
Csönd
Csak maradj csöndben…


Ne kiálts!
Nincs, ki vigyáz rád.
Kezet emelnek.
Arcul megütnek.
Dermedj!
Dermedj szoborrá – dermedj meg!
Tedd meg, mit követelnek.
Hagyd, hogy ketté tépjenek.
Ki vagy te? Ki vagy te?
Senki. A néma
Gyáva
Ne szólj, ne beszélj!
Megkövült az éj!


Ne kiálts!
A szőrbe burkolt majom-tenyerek
Összevissza gyömöszölnek.
Véreznél!
Véreznél el!
De itt maradsz.
De megmaradsz.
Minek is? Kinek is?
Mert nem vagy már szép királylány
Csak egy tépett szürke bárány.
De ne szólj, ne beszélj!
Így maradt az éj!


Ne kiálts!
Maradj néma, maradj csöndben!
Ne szólj senkinek sem!

Sikolts!!

2017. február 12., vasárnap

Vörös Hercegnő

2:28

 Csendes a tenger mélykék vize. Odafenn az égbolton kísérteties fénybe burkolózik a Hold. A csillagok beteges ragyogása bepöttyözi a sötét tenger vizét és úgy néz ki, mintha a felszínét apró hópelyhek borítanák be.
 Messze, ahol a víz a büszke szikláknak csapódik, fájdalmas morajlás rázza meg a vidéket. Néha – néha sirályok röppennek fel riadtan az égbe, miután ez a morajlás felébresztette őket mély álmukból.
 Álmos szél fúj, ami belekap a vörös vitorlákba. A hófehér kalózhajó kísértettként táncol a tengeren. Úgy fest, mintha egy ártatlan, fehér toll lebegne az univerzum sötétjében. A Vörös Hercegnő nesztelenül suhan előre, miközben a fedélzeten pénzéhes kalózok pásztázzák a vidéket, hátha arra kószál egy arannyal teli kereskedőhajó.
 Magasan a vitorlák között egy szőke hajú fiú bámul hunyorogva. Csupasz felső testét tetoválások borítják. Vászonnadrágja övén pisztoly pihen.
 - Ohó! – kiállt, amikor a horizonton megpillant egy közeledő pontot. Előkotorja a távcsövét és belenéz. Egy büszke, sziporkázó hajót lát, ami sebesen szeli a habokat. Az ifjú kalóz elkurjantja magát. – Zsákmány a látóhatáron! Hétóránál! – odalenn csupasz kalóztalpak kezdenek rohangálni fel-alá.
 - Csöndet! Mihaszna banda! – harsan egy erőteljes hang. – Mit szenvedtek itt?! Azonnal munkához látni! Nem érdekel, hogy rád jött a szükség! Majd utána lesz arra is időd! Gyerünk, ágyukat tölteni! Kardokat élesíteni, pisztolyokat készenlétbe! Kormányos: előre!
 - Igen is, kapitány! – harsan fel a kiáltás immáron sokadszorra.
 A Vörös Hercegnőnek tökéletesen kedvező a szél. Szinte repíti a hajót a hullámok fölött.
 - Kapitány! – kiált le a fiú a magasból.
 - Mit akarsz?
 - Az a gond, hogy ez nem kereskedőhajó…
 - Hát akkor mi? – mordul fel a felettese. – Óriásbálna?

 - A királyi flotta egyik négyárbocos anyahajója!

2017. január 30., hétfő

Az elbeszélői nézőpontok

9:27
Ha egy prózai műről beszélünk, mindig kell lennie egy elbeszélőnek. Olyasvalakinek, aki ismerteti a cselekményt, benne van a történetben, vagy legalább is valamennyire érintett benne. E nélkül talán aligha van értelme annak, amit írni szeretnénk. A nézőpontok rendkívül szerteágazó képet adnak a világról. Mindenki máshogy látja a dolgokat, más ugrik be nekik a nyárról, a suliról, a munkáról. És ezek a meglátások jelen vannak a művekben. Rengeteg lehetőség bújik meg egy-egy nézőpontban, és nagyot tud a sztorin is dobni, hogy melyiket választjuk ki. 

Maga a nézőpont áll abból, hogy a narrátor beszél vagy pedig egy szereplő. Függ attól is, hogy kinek a szemén keresztül mutatjuk be az adott történetet, kinek/kiknek a gondolataival találkozik az olvasó. Fontos, hogy az író maga is tudatosan válassza meg magát a nézőpontot. Ha, tegyük fel, hogy egy tizenhat éves lány szemszögéből írunk egy történetet, számba kell vennünk, hogy mik azok a dolgok, amikhez ért egy kamasz, és mi foglalkoztatják. Ha olyanokat szövünk a gondolataiba, amik eltérnek attól a korosztálytól, nem lesz már hiteles se a szereplő, se a történet. Viszont a legtöbb szerző alaposan átugorja a tudatos nézőpont választását, sőt akadnak olyanok is, akik nincsenek tisztában a különböző nézőpontok típusaival. Ezért gondltam azt, hogy most összegyűjtöm őket egy csoportba. :)

Mondanom sem kell, hogy az egyik legismertebb mind közül, az az Egyes szám első személyi elbeszélés. Mindenki tudja bizonyára, hogy ilyenkor a történet főszereplőjé a szó, mindent az ő szemén és az ő gondolatain keresztül láthatunk, és olvashatunk. Ilyenkor az író ennek a karakternek a bőrébe bújik, és mesélni kezdi hogy 'Én' miket csinálok, mi történt, velem, ect. Minden eseménynek a fontos résztvevője. Ilyenkor a főhősünk minden gondolatát halljuk, belső monológjai mintha csak a sajátunk volna, és az ő szemén át szubjektíven követjük az eseményeket. Ha ebben a módban írunk, törekednünk kell, hogy a szereplőt a legközelebb hozzuk az olvasóhoz. Az elbeszélő mesélheti egy másik szereplőnek a történetét, de ritkán előfordul az is, hogy egyenesen az olvasóhoz szólnak a sorok, ő a megszólítottja, és a bizalmasa. Valami ilyesmi bizalmasnak tekinti az olvasót Holden is a Zabhegyezőből. Az egyik legfontosabb előnye ennek a nézőpontnak, hogy a szereplő nagyon közel kerül az olvasóhoz, hiszen jóformán mindent megtudhatunk róla. Mi magunk is az ő bőrébe bújunk. Egyszerűbbnek is tűnik, hiszen csak egy szereplővel kell úgymond foglalkoznunk, és az ő jellemével kell csak törődni. Ám ez közel sincs így, hiszen az ő szemén keresztül érzékeltetni kell a saját környezet, kapcsolatait. Kihívása abban rejlik, hogy nem tudunk meg másokról olyan sok információt, csak annyit, amennyit maga az elbeszélő is tud. Nem szabad összemosni a mindent tudó narrátorral. Fontos megválasztani a szereplő életkorát, és hogy a saját kis világát és saját szókincsét hűen vissza lehessen adni.

A következő fajtája szintén egyes szám első személyben történik, de a csavarja abban rejlik, hogy több nézőpontot gyúr egybe. Adott egy történet és 2-3 vagy akár több személy nézőpontjából követhetjük az eseményeket, melyek mindegyik karakterhez kapcsolódnak. Egy novellával ezt nehéz lenne kivitelezni, hiszen meggátolják a terjedelmi és a formai követelmények, ezért egy regénynél ebből a szempontból előnyösebb ezt a fajta elbeszélés módot alkalmazni. Ilyesmivel találkozhattunk a Battle Royale-ben, ahogy a 42 fős osztály egy szigetre keveredve életre-halálra harcolnak egymással. Itt az író tökéletesen alkotta meg a különböző jellemeket, és ami a lényege, hogy mindegyikük egy féle eseményt élt át, és mégis 42 gyerek 42 féle módon tapasztalta, és élte meg azt. Szerintem egyik nagy előnye, hogy az olvasó az összes karakterhez valamilyen szinten közelebb kerülhet, jobban tud ítélkezni a felett melyik a szimpatikus és melyik nem. Jobban megérti és velük együtt át is éli az adott történéseket. Különböző emberek, mégis egy valami össze köti őket. Akkor lehet elbukni ezt a fajta megközelítést, hogy ha a szereplők nem rendelkeznek olyan széles látószöggel. Nehéz egy hiteles szereplőt megalkotni, hát még ha hozzá toldunk párat az egy igazi kihívás, melyhez azért némi tudatos karakterépítés nem árt. (És éppen ezért tartom fantasztikusnak a Battle Royale-t.) Továbbá ebben az esetben az olvasónak nem szabad kényelmetlenül éreznie magát, hogy folyton folyvást másik szereplő bőrébe kell ugrálnia, mert ha nincsen jól kidolgozva az egész rendszer, nagyon idegesítő tud lenni. Akkor érdemes ezt a fajta stílust használni, hogy ha kellően nagy terjedelmű történetnek nézünk elébe, ahol elég idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy több szereplőt is részletesen tudjunk ábrázolni. Mert itt elengedhetetlenül fontos a részletes karakterábrázolás. Így lesz a történet egy egész. 


Maradunk még az egyes szám első személyi elbeszélőnél, de itt a mellékszereplőn a sor, hogy vázolja a cselekményt. Ebben a nehéz az, hogy a mellékszereplőnek, bár ős az aki ismerteti az olvasóval a történetet, háttérben kell maradnia, és központba a főszereplőt kell megtartania. 

Át is térnék az egyes szám harmadik személyben leírt történetekre. Ennél az aki a történetet feltárja előttünk, nem szereplője annak. Ő az a tipikus hang, akit a szerző létrehozott. Egyes esetekben személytelen marad, pusztán leírja ki mit csinált, mi történt, stb. Ennek is számtalan fajtája létezik, ebből az egyik, az egy nézőpontú narráció. Itt egyetlen egy szereplő gondolataiba, életébe enged részletes betekintést az író. Olyan mintha a szereplő beszélne velünk, de mégsem. Nem a bőrében vagyunk, hanem a narrátorral nézzük őt. Itt több mozgástere van a szerzőnek, nem korlátozódik arra,hogy pusztán a szereplő szemével nézi a dolgokat. Hátránya ugyan az, mint az egyes szám első személynél. Mindenhol a szereplővel kell maradnia a narrátornak. Létezik a több nézőpontú elbeszélésmód is. Itt már lehetőség nyílik arra, hogy többféle irányból ismertesse a szerző a cselekményt és a szereplőket. Leginkább regényekben jellemző, novellákban inkább a fenti példa áll az író rendelkezésére. Ott nincs tere a narrátornak többféle oldalról részletes betekintést nyújtani az olvasó számára. Ebben az esetben, hogy ha váltogatjuk a szereplők közötti nézetet, mindig egyértelműen jelezni kell, vagy pedig alaposan belekavarodhat az olvasó a történetbe. Azt, hogy melyik szereplő kap több figyelmet, vagy miképpen váltogatható ez a fajta nézőpont, már az tollforgató kreativitásán múlik. Akkor ajánlatos ezt a fajta narrációt választani, hogy ha a szereplők eltérnek egymástól. Ha túlságosan megegyezik a világszemléletük, az életük, feleslegessé válhat a váltogatás. Végül ide sorolható a jól ismert mindent tudó narráció. A legnagyobb szabadságot talán ez adja az írónak és az olvasónak is. Mindent tudnia kell a történet szerzőjének mindenről és mindenkiről, és így válik mindentudóvá az olvasás is. Ekkor mindent meg lehet tenni, gondolataiban lehetünk a szereplőknek, leírhatjuk a mellékcselekményeket, amiket egyik karakter sem tapasztalt meg, világot festhetünk le. Tökéletesen lehet ilyenkor játszani az információkkal, a karakterekkel. Viszont ritkán használják manapság ezt a fajta elbeszélő módot, mert az olvasó figyelmét hajlamos elterelni a szereplőkről és csak magára az íróra figyel, aki meg csak mondja a magáét. Nagy szabadságot ad, az biztos, viszont ezzel a nagy szabadsággal az olvasókat is elveszítheti a túlságosan okoskodó, kalandozó narráció. 

A legnehezebb és legnagyobb kihívást pedig az objektív elbeszélés jelenti. Ilyenkor ugyanis nem férünk hozzá a szereplők gondolataihoz. Az olvasókat csak a cselekmény és a dialógus segíti a történet megértésében. Leginkább valamiféle távolságtartó tudósításhoz hasonlítható. Itt az írónak nem szabad túlmagyaráznia a dolgokat, hiszen ezt itt nem is teheti meg. Legnagyobb előnye pedig a legnagyobb gyengesége. A prózával az olvasó közel kerül a történethez és a szereplőköz is. Itt viszont szinte semmiféle esély sincsen, hogy jobban megismerje a szereplőket. 

Egy igen érdekes és egyedi nézőpontról szeretnék még írni, ez pedig az egyes szám második személyű elbeszélés. Itt is a narrátor az aki az egész történetet ismerteti az olvasóval. Viszont itt ez egész esemény arról szól hogy 'TE' mit csinált. Igazából egészen különleges és érdekes megoldás ez, mivel az olvasó egyáltalán nincs hozzá szokva, hogy közvetlenül legyenek megszólítva, és esetleg számon kérve. Ez is szintén nagy lehetőségeket tartogat, viszont itt is mint a fentieknél kimondottan figyelemmel kell vele bánni, elsőre talán nem is olyan egyszerű így írni, mint amilyennek látszik. 

Remélem valamennyire átláthatóvá váltak a nézőpontok különbözőségei. Mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai, de kellő figyelemmel a történethez lehet alakítani ezeket a szempontokat. A bejegyzés elkészítéséhez segítségemre volt Alexander Steele - Kezdő írók kézikönyve is.